Több mint 750 évvel ezelőtt született az a dokumentum, amely először tesz említést településünkről, Kezew néven. Az a hely, ahol néhány család akkor megvetette a lábát, ma már közel 40 ezer ember lakóhelye, otthona.
  A rendelkezésünkre álló források szerint eleinknek többször is újra kellett kezdenie az életet ezen a helyen. Mindig voltak olyanok, akik értelmét látták annak, hogy itt éljenek és boldoguljanak. Mi lehetett az a titok, amely őket erre vezette? Azt gondoljuk, a hely adottsága: a főváros és a Duna közelsége, a kedvező domborzati adottságok. S mindezek együttesen megélhetést, biztos jövőt tudtak, s tudnak még napjainkban is nyújtani.
  Korabeli jelentőségét mi sem jelzi jobban, minthogy az első hazai vasúthálózat egyetlen köztes megállója Dunakeszin volt. S vajon hányan gondolnak arra egy-egy pirosló paradicsom elfogyasztása során, hogy itthoni meghonosítói helybéliek voltak. Olyan bátor emberek, akik felvállalták egy új, eddig ismeretlen zöldségféle magyarországi elterjesztését.   Méltán emlékezhetünk meg azokról is, akik megalapították a mára határainkon túl is ismert és elismert alagi lóversenypályát, az ahhoz tartozó istállókkal és lótartási kultúrával. De beszélhetnénk a járműjavítóról vagy éppen a repülőtérről is.
  Mára Dunakeszi a magyarországi kistérségek közül a második legfejlettebb térség központi településévé nőtte ki magát. Köszönheti ezt az itt élők szorgalmának, lokálpatrióta szellemének, az előrelátó és folyamatos fejlődésnek. Mindez nem kis dolog Budapest tőszomszédságában.
  Közel ezer polgár dolgozik nap mint nap azon, hogy a város oktatási, kulturális és egészségügyi rendszere minél magasabb szinten szolgálja az itt lakókat.
Céljaink szerint a város további fejlődését már kevésbé a lakosságszám bővülése, inkább az itt lakók életminőségének javulása kell, hogy meghatározza.

Büszkék vagyunk múltunkra,
s ennek felelősségében építjük jövőnket.